waiting

Tehát, március 16-án lekerültünk a CSL-ről :( , a listáról ami eddig remény adott arra, hogy még akár összel kijuthassunk. Nem mondanám, hogy túl nagy vidámsággal tölt el a dolog, mivel így, úgy tűnik, több mint egy év is lehet a kijutásunk. Persze, tudom mások is vártak ennyit, vagy még többet is, de oly szép lett volna. A lényeg, hogy várnunk kell. Egy kicsit többet, mint ahogy tűnt egy hónappal ezelőtt.  

Csak röviden, ma délután beadtuk a vízumkérelmet.

TRA is done

Ma reggel a TRA honlapján bekerült "finalisation date"-ként a mai nap. Azonban a státusz maradt az elbírálás alatt kategoriába. Majd, délután három előtt valamivel megkaptam az emailt, amiben leírják, hogy elérhető az eredmény online.

Your application was SUCCESSFUL.

Your occupation is General Electrician 4311-11.

Holnap indulhat a vízumkérelem.

Most, hogy kezd elhihetővé válni az álom, hogy kijutunk egyszer (talán fél év), most elkezdett aggasztani a kinti boldogulásunk. Vajon mennyire lesz egyszerű állást találni (?), hogy fogunk boldogulni ezzel a nyelvtudással (?), egyáltalán mennyiben kell mást tudnia egy villanyszerelőnek Melbourne-ben, mint itt. Úgyhogy most elkezdtem ilyen irányú dokumentumokat vadászni a neten, hátha sikerül kicsit közelebb kerülni az ottani elvárásokhoz.

Nos, ma hétfő van és a TRA még nem jelentkezett. Úgy tűnik kivárják az idejüket. Mára összeálltak az utolsó fordítanivalók és egy igazolás a banktól is. Beszéltem Hennivel az "ügynökünkkel" aki kész fogadni engem bármelyik délután, amint kész van a TRA. Gyerünk TRA-ás fiúk. dolgozni.

Szóval, talán holnap....

   Tehát, itt élünk Gyálon, Budapest mellett négyen, a párom Gabriella, két lányunk Enikő és Villő és jómagam Péter. Átlagos család, egy átlagos élettel, egy "átlagos" országban. Lányaink öt és három évesek és oviba járnak (szeptember óta). Gabi szeptemberig itthon volt velük, most pedig tanul, hogy befejezze az egyetemet, és elérje a megfelelő szintet egy középfokú nyelvizsgára. Én villanyszerelőként dolgozom amióta befejeztem a sulit. Kezdetekben kisebb nagyobb cégeknél, majd egyéni vállalkozóként, és 11 éve "egyszemélyes Bt"-ként. Mind a ketten 35 évesek leszünk idén.

   Körülbelül egy évvel ezelőtt, február közepén a körülmények hatására valamint több évnyi töprengés után úgy határoztunk, hogy itt hagyjuk ezt az országot. (mint villanyszerelő nincs lehetőségem dolgozni, megélni, és adózni a mindenkori magyar kormányok elképzelései szerint, Gabi pedig megszerezvén harmadik diplomáját, beállhat a túlképzet, gyakorlatlan munkanélküliek táborába). Egy kedves barátunk (H), akivel rég nem beszéltünk épp abban az időben jelentkezett Skype-on. Akkoriban már másfél éve élt Ausztráliában. Nem tagadom, hogy hagytuk magunkat meggyőzni (néhány perc alatt) , hogy megtaláltuk a célunkat.

   Az elhatározás megtörtént és megvolt a kitűzött hely is, azonban a részletekkel még messze nem voltunk tisztában. Bizony elsőre úgy gondoltuk, hogy hónapok kérdése és kint leszünk mi is. "Bármi áron", gondoltuk akkoriban, de szerencsére, rövid időn belül sikerült felállítanunk egy elfogadható koncepciót az elkövetkezendő folyamatra. Mert, szembesülnünk kellett azzal, hogy rengeteg feltételnek kell teljesülnie ahhoz  hogy megbízható és nyugodt módon hajtsuk végre a célunkat. Először is választanunk kellett egy segítőt aki elkalauzol minket. Beszéltünk Bertók Zolival is , aki nagyon kedves, szimpatikus és segítőkész volt, végül azonban azt a magyarországi céget választottuk amelyiket H is ajánlott. Valahogy egyszerűbbnek látszott az ügynökünkkel személyesen leülni egy asztalhoz akár hetente is, ha ez szükséges.

  A fő feltétel, a szakmai alapú bevándorláshoz adott volt, miután Ausztrália évek óta hiányt szenved villanyszerelőkben. Tulajdonképpen a második feltétel, ( amire azt mondják sokan hogy elhanyagolható) az angol tudás, illetve annak hiánya volt. Nos ez volt talán a legnagyobb kihívás számomra, és kihívás még mindíg Gabi számára is, mivel az Ausztrál kormány ennek a feltételnek a teljesüléséhez köti az ideiglenes lakosi (PR) vízum kiadását. Persze lehetett volna gondolni tanuló vízummal való kijutásra is, de ezt a bizonytalansága miatt nem vállaltuk. Nem tehetjük ki a kislányainkat a mi szeszélyes tanulásunknak esetleg vállalva annak kockázatát, hogy egy-két év után kell újra kettétörni az életüket. A PR vízum - ami öt évre vagy örökké szól - az ideális ámde a legmacerásabb és legdrágább lehetőség nekünk, az egyetlen biztos amivel biztosíthatjuk a stabilitásunkat ott.

   Számos fórumon látom és számos családdal beszéltem akik a tanuló vízumos megoldást találnák elfogadható és elérhető megoldásnak még családostul is. Azonban ez egy évekig nyúló masszává válhat amin  soha, vagy csak nagyon sok idő és pénz ráfordítása után kaphat mondat végi pontot. 

   A következő feladat volt tehát találni egy nyelviskolát ami kellő hatékonysággal és rugalmassággal rendelkezik. Ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen pont akkor nem indul, vagy elmarad a nyelvtanfolyam amikor az ember azonnal el akarja kezdeni. Egy szempont volt az is, hogy a munka mellett is lehessen csinálni. Ez a probléma kb. két hét után oldódott meg 2008 február végén. Tulajdonképpen én innen számolom az egész kaland kezdetét.

   Amikor elkezdtem tanulni célul tűztem ki magamnak, hogy még abban az évben leteszem az IELTS 5.0-át. Gyakorlatilag a hét hat napján napi 4-5-6 órát tanultam. Mondhatnám azt, hogy mennyire kemény dolog volt ez majdnem egy éven keresztül munka mellett, de nem lenne igaz. Igazából olyan erős volt az elhatározásunk, hogy az egész szinte magától haladt. Mellettem állt támogatólag és bíztatólag a Párom és megkönnyítette az időszakot amelyben szinte alig láttam őket. Meg aztán a ott volt rendkívül nagy motiváció ami adott erőt ahhoz hogy szinte ugyanazzal az intenzitással csináljam végig. Október végére eljutottam arra a szintre, mikor úgy gondoltam érdemes lenne megpróbálni. 

   Vizsga (az első): 2008 December 6. Az egész vizsgára felkészülés abból állt, hogy tanári felügyelet, segítség mellett egy hónapon keresztül teszteket oldottam meg, és fogalmazást írtam. Ezek után úgy gondoltam félni valóm a reading listening és a  speaking modulnál van. Az első kettő szerintem mindig lutri, a beszéd viszont egy még megfoghatatlan dolog ma is a számomra, talán ez az amit igazán nehéz megtanulni Magyarországon, magyar tanártól. Tehát melyik volt az a modul amelyik nem sikerült?        a WRITING (4.5) (listening 6.0, readig 5.5, speaking 5.0) . Utólag persze tudtam, hogy mi volt a baj. Félre értettem valamit, és így másról írtam mint amiről kellett volna. Szóval, amint megkaptam ez eredményt, még aznap befizettem a következő vizsgát.

   Vizsga (a második):2009 január 17.Erre a vizsgára sokkal kevesebbet készültem, aminek éreztem is a hatását. Egy csomó mindenről lemaradtam a listeningben és a readingnél is kicsúsztam az időből. Szinte biztos voltam benne, hogy ez sem sikerült. Akkor csodálkoztem egy nagyot amikor megjött az eredmény. Minden szekcióban sikerült az öt pont, a writing meg 6.5 lett. 

Tudom, hogy sokak számára ez nem egy értékes eredmény, azonban nekünk ennyi kell a vízumhoz, és mielőtt elkezdtem, a "szakértők" azt mondták legalább egy év a középfok. Az pedig ugye megvolt már a decemberi vizsgával kilenc hónap tanulás után.

  Ezúton üzenem mindenkinek, aki a hazai angol tanulást nehéznek, vagy lehetetlennek tartja, hogy nem az, még munka mellett sem. Egyszerűen csak élj ezzel, tanulj ahol tudsz, amennyit tudsz. Learn as much as you can.

   Jelenleg várunk a szakmahonosítás (TRA) eredményére. Ha tartják magukat az ígéretükhöz akkor keddig kész lesz az eredmény. A papírok összegyűjtése bizony közel két hónapot vett igénybe, lényegesen többet mint amennyire korábban számoltam. Az összes többi dokumentum, igazolás, útlevelek stb. készen áll benyújtani a vízumkérelmet, akár az eredmény másnapján.